Hétágas hazaindulás
A teli has érzés elmúlt az éjszaka folyamán, így nagy kedvvel fogyasztottuk el szállásadónk aznapi svédasztalos reggeli kínálatának egy részét, törekedve arra, hogy a lehető legszélesebb ízkavalkádot érezzük a reggeli folyamán. De nem csak ez volt üdvözítő, hanem az is, hogy láttuk ez a nap más, mint az előző kettő volt!
A&G tipp:
A szállás választásnál mindenképp érdemes azt a vendéglátót előnyben részesíteni, akinél a svédasztalos reggeli (esetleg vacsora) benne van az árban, mert egyrészt általában így kedvezőbbre jön ki összeg tekintetében egy kiadós reggeli, mintha egyénileg oldanánk meg valahol máshol (és itt most nem a két kifli, 10 deka párizsi kombóra gondolok), másrészt a napindítónk tervezhető, nem megy el idő egy reggeliző hely keresésével, - és mivel 99%-ban helyben van -, az oda-vissza jutással sem. Harmadrészt sok esetben a helyi gasztronómia étkei is helyet kapnak a kínálatban ilyenkor, így azokkal is vagy megismerkedhetünk, vagy még szorosabb barátságot köthetünk.
Biztos sokunk látott már olyan honfitársakat, akik púposra szedett tányérjukkal lavíroztak vissza a helyükre, majd ha nagyon kemények voltak, akkor egy hangos büfögés után mentek a második kanyarért, aminek jó esetben a fele már ott maradt a tányéron, hacsak nem volt nylonnal kibélelve a fürdőköpeny, vagy a lila zakó zsebe, hogy a rántotthús a francia salátával tutira elférjen, jó lesz az a mamának tízóraira. Nos ez nem csak türhőség, de akár az egész napunkat tönkreteheti ha az émelygés, a puffadás, a hányinger veszi át az uralmat egy kiadós, és egyben felesleges zabálás után. A mi javaslatunk az, és mi is így szoktuk, hogy meglehet kóstolni mindent, ami a kínálatban van, nem kell ehhez totálra tenni magunkat, a kulcs, a mennyiség, ha mindenből egy kicsit szedünk, és nem egyszerre hanem háromszor, akkor nem néz ki a tányérunk úgy, mint aki egy egész hadseregnek visz hadtápot, és degeszre sem esszük magunkat, de mégis a legtöbb dolgot megtudjuk kóstolni, sőőőt, a legfinomabb dolgokból - ha nem is aznap - de talán a későbbi napokon még repetázni is tudunk, a konyhásnénik rosszalló pillantása nélkül. A&G ügyesen svédasztalos reggeliznek ha elutaznak, te is légy olyan mint A&G.
A nap pedig azért volt más, mint eddig, mert láttuk. Ugye első nap este gyönyörű volt a hóesés, második nap meg fújt, esett, és nem esett jól. De az elutazásunk napján kristálytiszta idő köszöntött ránk, ami a hazamenetel miatt érzett szomorúságunkat kicsit elillantotta, kiváltképp akkor, amikor kivételesen nem a sétáló utca felé, hanem az ellenkező irányba vettük az irányt.
Piac, sikló, elképedés
Itt is van ám látnivaló. Egyrészt az út túloldalán van a piac, ahol természetesen a tömény hegyvidéki lengyel életérzés eszkalálódik különböző csecsebecsékkel, és gasztronómiai erőszakkal, persze a szó jó értelmében.
Itt érdemes bevásárolni a helyi árusok portékáiból, mert remek áron, kiváló minőségű termékeket kaphatunk, legyen szó szuvenírről, mézről, lekvárról, sajtról, húsokról, stb.
A piacon áthaladva jutunk a Magas-Tátra fővárosának egyik legnépszerűbb attrakciójához, a Gubalowka-hegyre (az ottani viszonylatok között néha megengedik maguknak a helyiek, hogy dombnak szólítsák, a Kékesnél majd száz méternél magasabb kiemelkedést.) felkúszó sikló kiinduló, vagyis inkább alsó állomásához.
A csúcsra pillanatok alatt felérő közlekedési eszköz egy külön világba varázsol minket. Nem a legfontosabbal kezdem. De a sok apró összetevő adja a kerek egészet. Itt fönt van egy bazársor, téli-nyári üzemmel, ami igaz itt fönt mindenre.
Ahogy mi fönt voltunk, működtek a sífelvonók, hütteként üzemeltek a hangulatos viskók, és éttermek, de odatudjuk magunkat képzelni nyáron is, ahogy a legfontosabb dolgot bámuljuk, akár órákon keresztül, mégpedig ezt:
Elmondhatatlan érzés volt - és sajnos a kép alig adja vissza - ezt a hatalmas sziklatömeget nézni, pláne, hogy előző nap, rajta voltunk, és igencsak barátságtalan arcát mutatta, most meg, a tűző naptól nem lehetett róla normális képet készíteni.
Hazaút, kaland, ablakmosó
Végül fájó szívvel, de a hazaútra számolt 5-6 órával a tudatunkban visszaereszkedtünk a városba, és elindultunk. Az út némiképp kalandosra sikeredett, és nem is a Magas-Tátrához képest meglepetésre téliesebb útviszonyokkal jelentkező Alacsony-Tátra miatt, hanem mert elkövettünk egy ősrégi hibát, nem volt elég ablakmosó folyadék sem a tartályban, sem a kocsiban, így a kisebbik hegylánc közepén a vizenyős, nyálkás úton, napsütéssel szemben elfogyott.Tíz kilométereket mentünk, míg egy településre érkeztünk, ahol volt benzinkút, bár a hely inkább hasonlított egy zombiapokalipszisról szóló film díszleteként, - és ráadásul még pénzt is fel kellett vennem egy még rosszabb környéken lévő automatából - , de végül megoldódott a helyzet, amit segített az is, hogy még előtte visszatekintve, előre feltöltődtünk ezzel a látvánnyal:
Tudván, visszajövünk mi még ide. Reményeink szerint arról is beszámolunk majd.
