Szóval ott hagytuk abba, hogy Coop, ami Lilla. Közben kommentben jött a kiegészítés, az első cikk után, hogy az kicsit jelent, köszönjük, ezt nem tudtuk. Nem egy nagy bolt, de nem is kicsi, nálunk olyan átlagos méretű egy ilyen üzlet. 

No de lépjünk tovább. Emlékeztek még itthon a Julies Meinl üzletekre? Abban voltak salátabár pultok, ma is láthatunk még ilyeneket, főleg nagyobb üzletekben. Nos, ezeket az emlékeitekben szereplő kis zöldség szigeteket szorozzátok meg egy négy-ötszörös hosszal. Malmöben, és szerte Skandiáviában nagyon nagy hagyománya van a saláta fogyasztásának. Konkrétan mindenhez IS salátát esznek. 

Mi nekünk leesett az állunk, amikor megláttuk a választékot. A legkülönfélébb zöldségek, húsok, sajtok, szószok tucatjaiból lehetett választani, És itt jön az előző posztban a pénztárcánk kímélése érdekében járható másik út. Tudniillik a salátát különböző méretű tálakban lehet szedni tetszőleges variálással, és a legdurvább, hogy kilója 3000 Ft.- körüli Euró svéd korona. Igen, tehát még a legnagyobb étkű emberek is bőven jól lakhatnak 2000-2500 Ft.-ból. Mi innen többször is vittük a kaját, nagyon finom, és pár száz forintból oldottuk meg az étkezéseinket. Megkockáztatjuk, hogy Budapesten nem jottünk volna ki ilyen jól ár/érték arányban egy-egy étkezéssel, úgy hogy ezt bátran merjük ajánlani bárkinek, aki egy nap többször is szívesen eszik hideget. 

Apropó hideg, nos mi a nyár közepén voltunk ott, de meleg az nem volt. A legérdekesebb az volt számunkra, hogy akkor is világos volt ott, amikor nálunk már derengés sincsen. Érdekes ezt is átélni, és nyílván még északabbra még durvább, hogy le sem megy a nap, de ez már egy másik kalandunk lesz.

Visszatérve a hűvös, vagy inkább nem túl meleg időre. Sokat fújt a szél, de hát ez egy tengerparti városban nem egy nagy truváj. Viszont azt vettük észre az embereken, hogy a kedvük idomul az időjáráshoz még nyáron is. Mindenhol azt halljuk olvassuk, hogy az északi népek a legboldogabbak, viszont nekünk ez alatt a pár nap alatt ez közel sem jött át. Persze ez az állítás a mi empirikus megfigyelésünkön alapszik, három nap alatt állítottuk fel ezt a hipotézist. Akik kint élnek lehet teljesen másképp látják. Viszont mi nem láttuk azt a kicsattanó boldogságot amit a hírek elolvasása után előzetesen gondoltunk volna. Az emberek udvariasak, szabálykövetőek voltak, bicikliztek, kiültek a szabadba, de nem láttuk rajtuk azt a felhőtlen boldogságot. 

És ha már az embereknél tartunk, azt a sztereotípiát csak erősíteni tudjuk, hogy ott szinte mindenki beszél angolul. Bárkihez, bármivel fordultunk készségesen segített angol nyelven, így az ottani tájékozódással, információszerzéssel nincsen semmi gond. A feliratok is a legtöbb helyen angolul is elérhetőek, nem beszélve az online platformokról. 

Egyik nap, amikor még a szokásosnál is borongósabb, és esősebb volt az idő, átmentünk Koppenhágába. Ennek legegyszerűbb módja az, hogy az Öresund hídon nagyon sűrűn közlekedő vasúttal tesszük meg az utat. Ha jól néztük akkor több vasúttársaság is közlekedtet szerelvényeket ezen a vonalon, így jól nézzétek meg, hogy annak a vasúttársaságnak a járatára szálljatok fel, amire a jegyetek szül. Természetesen a pályaudvaron is lehet venni jegyet, de online is. Ha jól tudjuk - de javítsatok ki kommentben - két társaság biztos megy ezen az útvonalon, az SJ, és a DSB. Egyébként elég színes szerelvények közlekednek arrafelé, köszönhetően többek között a sok magánvasút társaságnak. Hát igen, ott a vasúti liberalizáció már jóval korábban megkezdődött, nálunk még csak most ismerkedhetünk ezzel a sok lehetőséget rejtő állapottal. A vonatok egyébként ott pontosak, tiszták, gyorsak, és modernek. Ebből láthattok képeken egy kis ízelítőt:

Az Öresund hídon átkelő vonatokból gyönyörű kilátás nyílhatna a tengerre, és a szabdalt parti környezetre, de sajnos ezt jelentősen rontja a hídpillérek szerkezete, amely - az ott természetesnek ható - nagy sebességgel vegyítve gyakorlatilag minimalizálja az élvezhetőséget. Ezt nem javítja az sem, hogy a szárazföldön pedig szinte végig alagútban közlekednek a vonatok. Szóval nem ezen az úton gyönyörködhetünk a Balti, és az Északi-tenger közötti vízfelszín szépségében. Arra mindenképp a hajót ajánlanánk, amit mi viszont sajnos nem próbáltunk. A jegy egyébként nem olcsó kb. 8000 forintnyi SEK-et kóstál. Ha az árral még inkább elvettük a kedveteket az átruccanástól itt a videó, hogy mennyire nem lehet semmit látni a hídról :):

Ha azt beszéltük eddig, hogy Malmö nem olcsó, akkor Koppenhágára nagyon szavak sincsenek. Borzasztóan drága, számunkra felfoghatatlan árak vannak. De, mint mindenhol máshol, itt is van de! A tömegközlekedés Koppenhága városán belül meglepően olcsó. Ez ha jól olvastam, arra vezethető vissza, hogy ezekkel a számukra filléres árakkal is próbálják ösztönözni az embereket az autók elhagyására. Ez viszont a mi első tapasztalatunk alapján még ott sem sikerült maximálisan. De legalább mi is kiélvezhettük a nagyjából a mi pénztárcánkra szabott 24 órás korlátlan tömegközlekedést biztosító kártya meglétét, ami körülbelül háromezer egynéhányszáz forintot kóstál. Amit természetesen a vasútállomáson is beszerezhetsz. Apropó vasútállomás. A vonal áthalad Koppenhága repülőtere alatt is, így aki oda érkezik bármelyik vagy mindkettő várost választhatja kényelmesen vasúttal oda utazva.

És akkor most megint sztereotipizáljunk, egy igaz, és egy hamis előjellel. Ami rögtön szembetűnő volt, az az irdatlan mennyiségű kerékpár. Elképesztően sokan bicikliznek, és annál is több kerékpár van. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy hangyabolyt. A kupac közepére esélytelen eljutnod, így ott nem is értettük kiknek a bringái voltak. Azt találgattuk, hogy vajon az első, vagy a második világháború alatt ültek azokon utoljára :). 

Viszont annak ellenére, hogy sok kerékpáros van, a belváros meglepően zsúfolt volt autókkal is, mind parkoló, mind mozgásban lévőkkel, Ez kicsit furcsán hatott. Ezért is írtuk, hogy itt sem érték még el valószínűleg a vágyott gépjármű számot. 

A hamis előítélet pedig újra a boldog északi népek elmélete, de itt hatványozottan. Már korábban is hallottam, hogy a dánok elég direktek, viszont az általunk tapasztaltak alapján inkább hűvösek, és tapintatlanok. A tömegközlekedési eszközökön, a gyalogos, és gépjármű közlekedésben az udvariasság, előzékenység elég ismeretlen fogalom volt az ott tartózkodásunk alatt. Ez párosult hangosan telefonáló, lökdösődő személyekkel. Elég szürreális élmény volt az általunk előzetesen elképzelt kép után. 

De, hogy pozitív dologgal folytassam a híres színes házakat (Nyhavn) mi sem hagyhattuk ki. Valóban meseszerű az a rész, bár a tömegturizmus itt is kezdett már velencei állapotokat idézni. (Ugye mi még a járvány előtt voltunk ott).

Az eső egyre erősödött, ahogy a szél is, így kénytelenek voltunk egy étterembe betérni. Éhesek szerencsére nem voltunk, így nem kellett elköltenünk fél havi fizetésünket egy ebédért. Viszont ha már ott voltunk akkor a helyi sört csak ki kellett próbálni. Sajnos az eső és a helyhiány miatt nem tartottuk be az egyik legfontosabb alapszabályt, miszerint mindig nézd meg online forrásból az adott hely értékeléseit, profilját, kínálatát. Sikerült betérnünk egy részben bio/egészséges cuccokat árusító étterembe - Cap Horn a neve - ahol nagyon kedvesek, és aranyosak voltak a kiszolgálók a vendégek szinte csak dánok, vagy északi nyelvet beszélő emberek voltak. A pincér hallva a magyar beszédet, megkérdezte, honnan jöttünk. Mondtuk, hogy Magyarországról. Erre csak annyit mondott, ó az fantasztikus hely, volt ott, szép épületek vannak, és rendkívül olcsó. Nos ezt én biztos nem fogom mondani Koppenhágáról. Ugyanis itt egyfajta üveges sör volt, ami a sajátjuk, és az is bio. Ez csak 0,33 dl-es kiszerelésben volt kapható. Ennek ára majdnem 3500 Ft.- volt. Tehát decinként 1000 Ft.-ot kóstált az ára, de legalább nem volt rossz íze.

Erre az árfekvésre még a nálunk korábban elhíresült - szerencsére ma már egyre kevesebbet hallható - átverős éttermek tulajdonosai is elégedetten csettintenének. Viszont itt ez nem átverés, itt ennyibe kerülnek a dolgok. Nagyon lassan ittam azt a nagyon drága sört, az eső pedig nagyon esett, így úgy döntöttünk, hogy a több órás séta után vissza vonatozunk Malmöbe. 

Másnap már haza készülődtünk és gondoltuk, hogy idomulva a helyi szokásokhoz a törzshelyünké vált Coopban egy jó salátát összeállítva kiülünk az egyik csatorna partjára. Apropó kiülés. Egyrészről rengeteg utcabútor van, ami alkalmas arra, hogy megpihenjünk, vagy csak szimplán chillezzünk, de sokan a lépcsőkre, földre ülnek le, Mi is kiválasztottunk egy szimpatikus lépcsőt közel a szállásunkhoz, ahol elkezdtük enni a salátánkat. Mindeközben egy idegen közeledett felénk, és kénytelen voltunk megosztani vele az ételünket. Az alábbi videóban láthatjátok az esetet, merthogy rögzítettük :).

Ezután még tettünk egy jó nagy sétát, majd autóval kimentünk a repülőtérre, ahol malmöi kalandunk véget is ért, így felkészül a következő beszámoló :).

Remélem segíthettünk egy-két hasznos tippel, és kicsit közelebb hoztuk nektek ezt a Magyarországról talán nem annyira népszerű úticélt. Egy biztos, nem a repjegyen fog múlni.  

A&G.