Egy újabb nagyobb lélegzetvételű, képekkel jobban dokumentált leírás jön. A balkánra merészkedtünk. Gondolom a mondat hallatán több olvasónak is futkos a hátán a hideg, és azt gondolja, ezek megőrültek. Nos, bár maradtak autentikus balkáni jegyek, de a tőlünk délre fekvő régió sem a régi már, legalábbis Montenegró, az albán határ mellett biztos nem. 

Ahogy eddig mindig, az utazást tervezés előzte meg. Most sem volt konkrét úti célunk, a költséghatékonyságra törekedtünk, és a rugalmassággal való szinergiájáról már többször tettünk említést a korábbi posztjainkban, így erre most nem térnénk ki. A tervezés, vagyis inkább a gondolkozás ideje alatt olvastunk Montenegróról, több helyen olvastuk, hogy az ország - és annak is inkább Ulcijn-hoz közel eső része -, még mentes a tömegturizmustól, de ez nagyon rövid időn belül megváltozhat. 

A képek, az árak, és a lehetőségek alapján úgy döntöttünk, hogy az úticélunk Montenegró, és azon belül is Ulcijn lett. A nyomokban rózsaszínt is tartalmazó légitársasággal közvetlenül eljuthatunk Podgoricába, ami egy átlagos kis repülőtér, semmi extrával. Innentől kezdve viszont az egyszerű közlekedés véget is ért. 

Bár van vasúti kapcsolata a repülőtérnek, van vele pár probléma:

• Több, mint egy kilométerre van a Termináltól,
• Szinte csak Podgorica központi pályaudvarára, és Bar-ba lehet eljutni vele
• Viszont fogalmad sincs mikor, mert bár van menetrend, az messze nem egyezik a valósággal
• A vasúti járművek a Balkánt idézik
• A jegyvásárlás vagy megy, vagy nem

Ezen érthető okokból, a vasúti közlekedést az időhöz nem kötött kalandvágyó turisták számára, vagy a blogot nem olvasó montenegrói helyieknek.

Busszal kapcsolatban semmilyen hiteles, releváns információt nem lehetett összegyűjteni, sok egymásnak ellentmondó, és még azt is megcáfoló adatmorzsát lehetett csak megkaparintani az internetről, így maradt a transzfer, amit nehezített hogy Ulcijn a reptértől 70 km-re fekszik. Szerencsére rátaláltunk az I (L) Montenegró magyarok által alapított csoportra Facebookon, ahol egyrészt rengeteg hasznos tipp és kép van a legkülönbözőbb helyekről az országon belülről, másrészt sok kint élő, vagy kint turisztikai tevékenységet folytató tagja van. Mivel jobbnak tartottuk volna, ha a mi nyelvünket is beszélő ember visz le Ulcijnig, ezért beírtuk a csoportba a transzferrel kapcsolatos óhajunkat, és pár percen belül jött is a kontakt, majd a kapcsolatfelvétel egy kint élő magyar házaspárral, akik nagyon korrekt áron vállalták, hogy elvisznek minket. 

A gép érkezése után szerencsére valóban ott várt ránk a pár férfi tagja, és elmondta, hogy a másik fél sajnos nem tud jönni, és ha ezt előre tudják, akkor nem vállalták volna be, mert nekik a Kotori-öböl a terepük inkább, de már nem akartak cserbenhagyni, amit ezúton is köszönünk nekik :). Sőt a skodrai tónál egy idegenvezetéssel tarkított rövid sétát tehettünk gyönyörű kilátással a tóra.

Ezután pedig egy szupermarketben is volt lehetőségünk megállni ahol bevásárolhattuk a nehezebb dolgokat, mint például víz, üdítők, és bor. A borról még ejtünk pár szót mindjárt, de ha már bolt, mint korábban említettük sok balkáni jegy fellelhető az országban. Az egyik ilyen, hogy habár az ország nem tagja az EU-nak, a hivatalos pénznem az Euro, és hogy miért? A válasz: Csak. Szóval eurót vigyünk, ha ide készülünk. Egyébként a boltok árai a miénkkel vetekszenek, van ami olcsóbb, van ami drágább, de a gatyánkat nem fogjuk ott hagyni. Minden megtalálható, nincs élelmiszer, meg brand hiány. Ebből a szempontból abszolút Európa.

Nah és a bor! Ahogy repültünk, ereszkedés közben végeláthatatlan művelt mezőgazdasági területeket véltünk felfedezni, de nem tudtuk a magasból megállapítani, hogy mi lehetett az. A választ a transzfer során kaptuk meg. Bizony, azok a hatalmas kiterjedésű földek szőlőtőkékkel voltak tele, amit az állami borászat művel, és szüretel. Szinte állami monopólium arrafelé a szőlőtermesztés, és a nedű előállítása is. Egyébként finomak, és itt is tetten érhető az ár=minőség képlet, minél drágább bort veszünk, az annál jobb, de fröccsként az alacsonyabb kategóriájúak is fogyaszthatóak. 

Az első képen talán annyira nem látható, de az olyan, manapság trendi, és alkalmazott kifejezések, mint a "tudatos várostervezés" vagy az "egységes arculat" olyan messze van Ulcijntól, mint Makó az Antarktisztól. A legnagyobb probléma az, hogy minden talpalatnyi helyet igyekeznek a dombokkal teletűzdelt városban beépíteni, így elég kusza és logikátlan városszerkezettel találkozhatunk. A másik érdekesség ezzel kapcsolatban, amit szintén a szállásra menet tudtunk meg, hogy szinte kivétel nélkül mindenki egy, vagy két emeletes épületekre kapta meg az engedélyt, de ez senkit sem érdekelt, és a legkülönfélébb megoldásokkal nőttek ki 4-5-6 emeletes házak, amiket természetesen a turizmus, és a haszon miatt húztak fel minél magasabbra. Elviekben szerkezetileg rendben vannak, erre odafigyelnek, viszont mi például a szállásunkat alig találtuk meg. Mert egy utca mögötti kis utcában volt a domboldalon, elcsúsztatva.

De végül meglett, és egy családi vállalkozás gyümölcsében hajthattuk álomra a fejünket.Íme a Panorama Alaj Apartman

Ez egy másik kis utcából lett fotózva, ahová az utólag épített házrész hátsó bejárata vezet. Aki ide foglal szállást 90%-ban ezt a lehetőséget fogja választani, mert innen sokkal egyszerűbb a partra lejutni. Viszont visszafele meredek. A parton elfogyasztott két sört biztos elégeti az ember, így a nehezebben mozgó embereknek nem ajánljuk, vagy igen, de taxival. A szobák tiszták, és felszereltek, mi 94.000-ért voltunk a Bookingon foglalva Genius-törzskedvezménnyel, ingyenes lemondással, előrefizetés nélkül, reggelivel. Nem volt rossz deal, de most még olcsóbb pl. szeptember első hetére, amikor még bőven fürdés-kompatibilis az idő arra felé. A családtagok fiatalabb tagjai remekül beszélnek angolul, és ez amúgy is jellemző erre a régióra. Mindenhol jól kommunikáltak velünk a világnyelven. Ami itt negatívum volt, hogy reggelinél a húsfélék választéka hagyott kívánnivalót maga után, csak virsli és párizsi volt, ami a vége felé kezdett unalmas lenni kicsit. De ezen kívül ajánlom a helyet, viszont a neten böngészve sok hasonló árú, vagy még olcsóbb szállást lehet találni, de aki Ulcijnba készül, szintvonalakkal tarkított térképen nézze a kinézett fekvőhelyiség elhelyezkedését, mert kis túlzással többet mehet felfelé az ember, mint amilyen messze van a parttól a szállásunk. 

Most hogy elfoglaltuk a szállásunkat, pihenjünk meg a blogírásban is egy kicsit, nemsokára jövünk a 2. résszel hajóval, és tengerrel.

A&G