A moszkvai "lengyel piac"

Ki ne emlékezne a Magyarországon igencsak elterjedt lengyel piacokra, melyeken az ószeresek által eladásra kínált portékákon kívül külföldi édességek, ételek voltak fellelhetőek, és még sok minden más is, gyakorlatilag minden. Ha nem vásároltál semmit, akkor is kimentél kicsit nézelődni, kicsit alkudozni a különböző dolgokra. 

Imádjuk a piacokat. A halcsarnokoktól kezdve a hagyományosokon át a "lengyel" piacokig bezárólag. Ezért Moszkvában sem hagyhattuk ki a ziccert, hogy elmenjünk egy hamisítatlan orosz piacra, ahol a tárgyak, ereklyék domináltak, és bár sajnos még igencsak szezonon kívüli százalékon pörgött, vagyis inkább döcögött a hely, azért beleszippanthattunk a hamisítatlan posztszovjet világba. 

A helyszínre való eljutás is kissé érdekes volt, hiszen vannak olyan buszvonalak, ahol nem a nálunk megszokott nagy járművek közlekednek, hanem Mercedes Sprinterek. Oda minket a 311-es vitt, ahol ilyenek voltak "hadrendbe" állítva. Érdekes volt ilyenekkel tömegközlekedni, amikben bizony álltak az emberek ha többen voltunk, mint az a pár ülőhely, és a sofőrnek szóban kellett jelezni, ha leszerettünk volna szállni. 

A régen, az olimpiára felépülő magas épületek mellett rakott le a busz, innen sétáltunk el az Izmailovsky piachoz, ahol nem csak ez a placc van, de tó is, szép park, és egy kulturális központ. 

A helyet nem nehéz megtalálni a gyalogos sugárúton egyenesen beleszaladunk. Az összkép már távolról is szürreális. Olyan, mint ha egy keleti Disneylandbe érkezne az ember. Nem nagyon tudtuk hova tenni ezt az építészeti stílust:

A piac - ahogy korábban is említettem - igencsak csökkentett kapacitással működött még április közepén, vagy lehet épp csak aznap. Sok üres árusító asztal jelezte, hogy nem indult be még a szezon. Ennek ellenére volt választék, és amiért mentünk, azt elhoztuk. 

Ami itt is érvényes, mint a legtöbb piacon, hogy alkudni érdemes, sőt kell. Amit mi elértünk némi mosolygással, és pantomim produkcióval azok ezek voltak:

1500 RUB ---> 300 RUB - "Russia" feliratú baseball sapka (jobb oldali sor a lépcső előtti utolsó eladó - kicsit rámenős középkorú férfi)

600 RUB ---> 300 RUB - 5 darabos, kézzel festett, fa Matrjoska baba (baloldali sor, lépcsővel szemben nézve, a bal oldalon, onnan a második visszafele - kedves aranyos hölgy)

450 RUB ---> 150 RUB - 3 db régi fémpénz (baloldali sor, középtáj - főleg régi fém, és katonai cuccok vannak nála - eléggé rámenős nagydarab fickó)

Nem tudom ezek mennyire jó vételek, az induló árak alapján szerintem nem lehetünk szomorúak.

Ahogy megvásároltuk ezeket a tárgyakat, és hűtőmágnesek után néztünk, épp magyarul tanácskoztunk, amikor a címben szereplő mondat hagyta el a mellettünk nézelődő pár férfitagjának száját. Egyből odanéztünk, és kiderült, hogy felvidékről érkezett szlovákok voltak, akik beszéltek kicsit magyarul, váltottunk velük pár szót, majd elváltak útjaink. Egyébként magyar szót ezen kívül még egy eladótól hallottunk ott a piacon, azon kívül csak a sajátunkat, szóval igencsak felfedezésre vár még általunk ez a rész. 

A hűtőmágnest is sikerült utána jutányos áron megvennünk, és elindulhattunk múzeum nézőbe.

Táskával, csomaggal csak ha nagyon muszáj

Ami még minket is meglepetésként ért, hogy mennyire komolyan veszik a terrorizmus elleni védekezést. Aki Moszkvába utazik, az készüljön arra, hogy fémdetektoros kapuk, és csomagröntgenek vannak mindenhol, a metrókon, pályaudvarokon, áruházakban, múzeumokban, hotelekben, és még sorolhatnám. A kaput még meg is lehet szokni, és egy idő után fel sem tűnik, hogy éppen átsétálsz egyen, de ha csomagod, táskád, szatyrod van, akkor kivesznek az ezt kezelő személyek. 

Aki lehet biztonsági őr, metró őrségi tag, rendőr, és még kitudja ki. A lényeg, hogy nem tudnak nagyon angolul, így hiába nagyobb az esélye annak, hogy kipécéznek, ha szemkontaktust teremtesz velük, mi úgy voltunk vele, inkább essünk át kettővel több vizsgálaton, mintsem az orosz felszólítás nem értve, négy kommandós térdeljen rajtunk. 

És a biztonságot más, oroszos módszerekkel is védik arrafelé. A környezetünkben csak nekünk okozott megdöbbenést, amikor qvartettként feltűnt négy nagyon magas, és nagyon izmos rendőr, téli kamuflázs egyenruhában. Mindannyiknál egy egy pórázon vezetett hatalmas rendőreb. Két német és két kaukázusi juhászkutya volt a társ, mindenféle szájkosár, és karomvédő nélkül. Nos, ez pont nyolc olyan újabb indok volt ami miatt inkább önként alávetettük magunkat többször is az ellenőrzéseknek.

Végre tényleg múzeumozunk

A kis,de úgy gondolom hasznos kitérő után most már valóban a múzeumok következnek, szám szerint kettő.

Az egyik az a hatos metró vonalán található Rizhskaya Vasútállomáson ékeskedik. Kitalálhatta mindenki, egy vasúttörténeti múzeumról van szó. Természetesen metró megálló is jár hozzá csomagban, mint Moszkvában szinte minden főbb csomóponthoz, látnivalóhoz, és nem mellesleg ide érkezik be a domedovo-i repülőtérről az Aeorexpressz. Jelenleg egy nagy közlekedés fejlesztő építkezés zajlik a területen, így kissé kaotikusak az állapotok, de oda lehet találni. Mutatom is hol a bemutató tér bejárata:

A két szépen felújított épület között lehet eljutni a kiállításhoz. A jegyet az ott álló bódé ablakából lehet kérni. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy ne menjen be senki az ajtón, mert kitessékelnek. :)

A belépő fejenként 150 rubel volt. Nem egy vészes ár, igaz senki ne várjon a budapesti Vasúttörténeti parkhoz hasonlatos élményt. Itt négy vágányon láthatóak olyan mozdonyok, és kocsik, amik a vasút hőskorától kezdve, egészen a modern időkig koptatták a széles nyomtávú sínpárokat. Természetesen vannak különlegességek is. Köztük egy magyar származású gőzmozdony, amin még az erről szóló tábla is fent van. Ezenfelül jó pár eszköz szerepelt különböző filmekben is (ezek szebbek is). Illetve "az orosz TGV", ami Moszkva, és Szentpétervár között suhant, több, mint 200km/h-val. 

A helyet azoknak ajánlom, akik nem szeretnek hosszú órákat sétálgatni kiállításokon, így gyerekekkel, és nehezebben mozgóknak is ideális. Ami szívfájdalmam volt, az az, hogy egyikbe sem lehetett bemenni, csak párnál lehetett bekukkantani a belsejébe. 

A másik múzeum ennél sokkal nagyobb volumenű hely volt. Ha adott valami jót a hidegháború, akkor az a hihetetlen fejlődés, amit a két rivális nagyhatalom a verseny miatt produkált. Ennek egyik legnagyobb letéteményese az űrkutatás volt. 

Hát persze, hogy ennek is van emlékhelye, és kiállítási helye, mégpedig együtt:

 A monumentális éppen kilövés alatt álló rakétát övező parkban számos, az űrkutatással szorosan összefüggésbe hozható személynek állítanak emléket. 

A bejárat pedig az építmény túloldalán van, amely bármelyik oldalról megközelíthető. A belépő 250 Rubel, ami bőven-bőven megéri.

Hatalmas bemutatótér van a föld alá rejtve. Nem lennék meglepve, ha ez régebben nem ezt a funkciót töltötte volna be. Számtalan érdekes, eredeti tárgy fellelhető a múzeumban. Az igazi űrruháktól kezdve, a fönt használt eredeti eszközökön keresztül, a valódi leszállóegységekig bezárólag. De például egy űrállomás részletébe is belehet menni és szétnézni.

Ez a múzeum már a szinte kötelező kategória. A hely szintén a hatos járatán fellelhető VDNKh megálló közvetlen szomszédságában van. Egyediségét az adja, hogy ehhez hasonló műtárgyi gazdagságot csak az Egyesült Államok tud felmutatni, hiszen nincs még egy olyan ország, amelyik csak megközelíti a két nagyhatalom kozmoszbéli sokszínűségét. 

"Nem lenni orosz, drágább lenni minden"

Befejezésképp egy észrevétel, amivel kapcsolatban oly sok figyelmeztetést lehetett olvasni előzetesen. Miszerint ha nem orosz vagy, akkor drágábbak a jegyek. Nos mi sehol sem tapasztaltuk ezt. Mindent az étlapon, és az ártáblán kifüggesztett pénzért kaptunk meg. Lehet, hogy régebben volt eltérés, ahol mi voltunk ott egyen árak voltak. 

A befejező részben jövünk majd a hazautazással, és egy kis helyi gasztronómiával, viszont a főszerepben olyan valaki lesz, aki a mondás szerint, élt, él, és élni fog. 

A&G