A harmadik részben kezdjük egy neuralgikus ponttal, ami minden magyart érint, és foglalkoztat. Nem csak tíz millió szövetségi kapitány, és politikus országa vagyunk. Mindenki időjós is egy kicsit, ha itt fáj esni fog, ha ott, front jön. Nos ez az ország ebben is szerencsés, mert nyáron kevés csapadék, és 30 fok fölötti hőmérsékletek jellemzik. Ennek tökéletes leképeződése volt a mi ott tartózkodásunk alatt is. Mindösszesen a harmadik napunkon este volt egy 20 perces gyenge zivatarocska, de azon kívül ragyogó napsütés, és 30 fok feletti hőmérséklet. Ebből fakadóan a kellemestől kissé melegebb víz fogadott bennünket, de azt mondják ez legyen a legnagyobb bajunk egy nyaralás során.
Egyébként tud ott is csúnya dolgokat művelni a természet, katt ide, és megtudod miről is beszélünk. Pont az általunk dicsért partszakasz is érintett volt a rombolásban.
A nyitókép az óváros magas sziklájának lábánál található, nagyon idilli összképet mutat. És ha már óváros, jöjjön egy kis kéretlen kultúra. Ulcijn nagyon sokáig az egyik legnagyobb kalóztanya volt az Adriai tengeren, bár ebből sok minden már nem látszódik, de az bizonyos, hogy a sziklán található épületek közül jó pár állt már akkortájt. Viszont nem igazán mentek rá erre a vonalra, pedig sokat kilehetne hozni a témából, azért ez a kalózosdi elég népszerű tematika mind a gyerekek, mind a felnőttek körében.
Ráadásul az óváros nekünk rettentő kusza volt, és turistabarátnak legkevésbé sem lehetett nevezni. Ahogy fölmentünk gyakorlatilag vendéglátóipari egységek, szállók, és magánházak váltották egymást, valahol mogorván elküldtek, valahol tábla figyelmeztetett, hogy oda gyalogosan is tilos bemenni, szóval gyorsan megfordultunk, és inkább lejöttünk, nekünk nem jött be ez, az egyébként baromi hangulatos része Ulcijnnak, de ha valaki nagyobb szerencsével járt, és több élménnyel gazdagodott az ne féljen megosztani velünk kommentben, de a kissé negatív vélemény után jöjjön egy kép innen kárpótlásul:
Egyébként a közbiztonság magas szintjének újabb lecsapódását láthattuk az ide felvezető lépcsőn. Ahogy nekilódultunk az emelkedőnek, egy helyi árus érkezett, majd pakolta le a lépcsőre a portékáját, hogy egy tengerparti sherpaként kiszolgálja a fönt működő éttermek egyikét alapanyaggal. Egyrészt le a kalappal, másrészt, ahogy kb. egy óra múlva jöttünk vissza a lépcsőn ugyanúgy ott voltak a termékek, hősünk pedig sehol - vagyis inkább az étteremben -, de senkinek eszébe sem jutott onnan bármit elvinni:
A belvárosi strand előtt sorra sorakoznak a helyek ahol ilyen-olyan folyékony, és szilárd energiaforrást tudunk bevételezni a szervezetbe. Az egyik ilyen helyre tértünk be mi is, ahonnan ez a nem utolsó kilátás fogadott:
Itt sikerült enni egy remek tengergyümölcsei salátát potom 7 Euróért. Ha meglátjátok a képet, akkor szerintem ti is úgy gondoljátok majd, hogy ez tényleg megérte:
A&G tipp:
Az étterem választásnál is lehetünk spontánok, viszont a betérés előtt érdemes megnézni, hogy a különböző értékelési lehetőséget nyújtó oldalakon (pl. Tripadvisor (bár az új vélemények alapján, itt inkább az amerikai turisták igényeinek megfelelőek az értékelések, így néha ezeket kéretik fenntartásokkal kezelni), Facebook, Google kereső, stb.) milyen pontszámokkal bír a kiszemelt éhség vagy szomjúság csillapító. De a pontszám sem minden. Kevés értékelésnél egy rosszabb vélemény nagyobb súllyal esik latba, vagy elképzelhető, hogy tulajdonos váltáson esett át a hely, és a rossz értékelések korábbról maradtak ott mementónak, és ez persze fordítva is igaz lehet. A legempirikusabb mód, ha van rá lehetőség, akkor finoman vegyük szemügyre a másoknak kivitt ételeket, illetve nézzük meg mennyien vannak a helyen. Azokat a helyeket semmisképp sem ajánljuk ahová beinvitálják az embert. Egy jó étteremnek nem kell cégér, szokták volt mondani.
A nyaralás során mindig keressük a lehetőséget, hogy ha van helyi piac, akkor azt megnézzük, mert nagyon jó cuccokat lehet ott venni, találni. Itt a turistáktól mentes központban található a helyi piac. Méretre, és választékra is jobbra számítottunk, de így is vettünk egy üvegcse kézműves olívaolajat, ami nem rég fogyott el itthon, és kiváló volt. A halpiac része csalódás volt, pedig egy nagy tábla is hirdette, hogy a svéd állam segítségével újították fel. Hát nem tudjuk előtte milyen lehetett, de nem nyűgözött le sem méret, sem termékpaletta tekintetében. Viszont van élő állat kínálat is :)
Mi többször is a hosszabb utat választottuk a bemenetelre, ami rendkívül látványos, és szép, ebből jöjjön most egy válogatás:
Nekünk nagyon tetszenek mindig a magyarországitól eltérő növények, a mediterrán környezetben pedig elég sok ilyen van, jöjjön ezekről is pár kép:
Az első kép a centrumban készült, és a fénykép bal oldalán lehet látni azokat a kisbuszokat amik közül némelyik, néha leviszi az embert a Velika Plazara. Én amondó vagyok, maradjatok a hajónál. Apropó hajó, bár az előző posztban a kikötési módját homályban hagytuk, de nem bírjuk ki, hogy ne osszuk meg veletek, hogy micsoda élmény a strandra jutás, vagy éppen az onnan visszautazás:
A hajóút során egyébként olyan érdekes építészeti megoldásokat is láthattunk a sziklás partoldalban, amiről lerítt, hogy a felhúzása nélkülözött mindenféle környezetvédelmi hatástanulmányt, és egyéb engedélyeket, de hát arrafelé így mennek a dolgok:
A képeken látható sziklás partszakaszok nem csak úszásra, és ugrálásra, de sznorkezelésre, és könnyűbúvárkodásra is kiválóan alkalmasak. Viszont kéretik vigyázni, a víznek van ereje, és ha a hullám odacsapja az embert a sziklához, akkor az tud ám fájni. De ha odafigyelünk gyönyörű halrajokat és egyéb élőlényeket tudunk megfigyelni a kristálytiszta vízben.
"Régen" beszéltünk ételről, de általánosságban elmondható, hogy jó kajákat lehet enni, elég olcsón, viszont az apartmanban sajnos a többedik napra már elég egyhangúvá vált a reggeli, főleg a húsfélék tekintetében, mert mindennap ugyanaz a két fajta lehetőség volt. Ha ezen változtatnak, és aki bírja a meredeket, annak ez az apartman tökéletes választás.
A hazautunk során a transzfert a szállásadónk oldotta meg. A saját autójával vittek ki minket a podgoricai reptérre, ahol bár volt sor, viszonylag gyorsan átjutottunk. A reptér méretéhez arányos vámmentes rész található, nem nagy, de mindent lehet kapni amit egy ilyen nagyságú légikikötőben általában kapni lehet.
És az utunk végére egy aranyos bizonyíték arra, hogy arrafelé sem szenvednek hiányt kreativitásban:
Reméljük sikerült kedvet csinálni ehhez a még kissé eldugott gyöngyszemhez. Nem sokáig lesz ez a hely sem ilyen, hamar felfogják kapni, és sajnos ez a rész is a tömegturizmus áldozatává fog válni. Így aki teheti keresse fel ezt a még kissé esetlen, de annál lelkesebb ékszerdobozt, mert megéri, tuti maradandó élményekkel gazdagodik aki ellátogat ide, és a parton a pihenés, kikapcsolódás is garantálható.
