A megérkezésünk napján miután lecuccoltunk igencsak fáradtak voltunk, meg az idő is későire járt már, így nagy dolgokat ekkorra már nem terveztünk, de egy parti kaja bőven belefért, biztos nem a közelben lévő boltból hozható konzervet fogjuk energiabevitelre használni, főleg nem első nap. Így hát lesétáltunk, és a kultúrális táplálék rendesen megfeküdte a gyomrunkat, ellentétben a vacsorával...
A tangapapucsban kifejezetten kellemes élményt nyújtó meredek úton ereszkedve már messziről hallható volt az albán R&B csillagainak legnagyobb slágerei, ami, mint később kiderült, nem csak hogy a kedvenc, de az egyetlen stílus amit ott ismernek , és sűrű elnézését kérem mindenkinek aki eme remek balkáni műfaj megtörhetetlen rajongója, de már a második napon ott tartottunk, hogy inkább hallgatnánk bármeddig a Gangnham Style-t, vagy a méltán hírhedt Friday-t, csak ezt ne kelljen. De persze muszáj volt, viszont kb. a negyedik naptól a fülünk evolúciós léptékben mérve egy szempillantás alatt ignorálta ezen frekvenciákat, azaz nem foglalkoztunk vele, és a tenger hullámzásának nyugtató hangját helyeztük előtérbe.
Nah de térjünk vissza az eredeti tárgyhoz, az étkezéshez, legelsőnek a Tripadvisor értékelése alapján jónak mondott, a szállásunkhoz közel található partmenti étterembe, a Castelloba mentünk. Kedves kiszolgálással, gyönyörű kilátással, remek ételekkel találkoztunk, és korrekt árakkal szembesültünk. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
A Pleskjavica öt euróért ajándék, és elégséges egy jó étvágyú, éhes embernek is. A fölfele úton le is dolgoztuk az elfogyasztott kalóriát.
Másnap reggel első ízben (haha) tesztelhettük a reggelit, ami azon a napon rendben is volt, friss zöldségek, virsli, felvágott sajt, amilyennek egy apartmanos, családi vállalkozásos svédasztalos reggelinek lennie kell. Jóllakva eldöntöttük, hogy adózva a hőség oltárán, meg tesszük azt a szívességet, hogy belecsobbanunk az Adriai-tenger nem is olyan hűs vizébe. Azt tudni kell, hogy a közvetlen közelben a centrumban van egy kis strand ez itt ni:
De ez kicsi, zsúfolt, és kritikán aluli a wc-je, egyszer érdemes idejönni pár órára, nincs belépő, és ahonnan fotóztunk ott már üzletek, éttermek, szomjoltásra alkalmas helyiségek is.
Apropó wc. A csatornacsövek sok helyen elégtelen nagyságúak, így a wc papírt csak az erre kialakított kukába szabad dobni. Nah most ha ezek a helyiségek egy alagútban vannak, mint ahogy itt a kis strandnál, ahol nincs szellőzés, el lehet képzelni milyen orrfacsaró bűz uralkodik itt. Igen, pont olyan, ráadásul ezért még fizetni is kellett egy eurót. Azonban gyakorlatilag mi a szálláson nem tartottuk be az erre vonatkozó utasítás, de nem is dugult el a wc, szóval mindenki tegyen belátása szerint.
Nah de fordítsuk orrunkat más irányba. A víz felé. Nyaralásunk esszenciáját, alfáját és omegáját egyértelműen a strandolás adta, de hova menjünk, ha a belvárosi nem a legjobb? Egyértelmű: A Velika Plaza-ra, ez az Ulcijnnal már szinte összenőtt, a szélén található tíz kilométeres homokos strand a lassan mélyülő partjával tökéletes választás a kényelmes strandolás híveinek, ráadásul a parttól pár száz méterre - igaz drágábban - számos szállás biztosít szobát, apartmant a nagyon kényelmes utazóknak. A hely látványa egyébként simán behelyettesíthető bármelyik tetszőleges trópusi sziget képeslapokba illő panorámájába.
A strandra való eljutásnak van két hagyományos, és egy kevésbé hagyományos módja is, mi mindig az utóbbit választottuk, és ezt ajánljuk mindenkinek, nem csak hangulata, de az ára miatt is. A két átlagos mód a busz, és a taxi. Előbbiről soha senki nem tudja, mikor indul, a Honnan? kérdésre is csak kb. a negyedik napon, véleltenül jöttünk rá, amikor piacozni voltunk a parrtól messzebb a belvárosban, és ott vettük észre a kisbuszokat, amelyek elvileg ide vitték az embereket. Az árképzésről nem szereztünk információt. A második lehetőség pedig a taxi volt, azt viszont drágának tituláltuk a maga tizenkettő-tizenöt eurós viteldíjával, így maradt a véletlenül sétálgatás közben felfedezett módozat. A fönti, strandot ábrázoló képen szemben, a távolban lehet látni kis hajókat, nos onnan indulnak fél óránként a Velika Plazara ezek a kis vízi eszközök, és a gyönyörű részeket érintő harminc perces útért oda-vissza személyenként 4 euró volt az ellenérték, és hát ezeket a képeket elnézve azt hiszem nem kérdés, hogy megérte-e:
A&G tipp:
A kikötőnek ebben a részében több cég is kínálja a szolgáltatásait, vannak itt a vízitaxin kívül hosszabb lélegzetvételű hajóskirándulások, amiket bár nem próbáltuk ki, de ha jól emlékszem tíz euróért személyenként több órás, étkezéssel egybekötött csomagot kínáltak ezek a társaságok, el lehet gondolkodni ezek kipróbálásán is, és majd írd meg kommentben milyen volt!
A megérkezés és a kiszállás a strandon az alacsony vízszint miatt rendkívül egyedi, senki ne menjen hosszú ruhában, és/vagy zárt cipőben :)
A strandon rengeteg napágy, és ernyő található, de tizenegy óra előtt mindenképp ki kell érni, hogy legyen helyünk, igaz észrevettük, hogy számtalan helyet előző nap ott hagyott törölközővel, kendővel foglaltak le, így sokan bolyongtak még jelöletlen üres helyeket keresve úgy, hogy még délután kettőkör sem érkezett senki ezekre a területekre, így ha végképp nincs hely, bátran válasszunk egy ilyen lefoglalt nyugágyat, és a foglalást biztosító ruhadarabot pedig rakjuk picivel távolabb egy másik foglalt, de még üres helyre :). A két ágynak, és a napernyőnek ára van, igaz, szinte semmi, összesen hét euro per nap. Két férfi járkál az ágyak között, nekik kell odaadni a pénzt, amiért cserébe kapsz egy nyugtát a helyed számával. Érdemes megvárni őket, vagy a vízből figyelni, hogy ha közelednek a te helyedhez, akkor kimenni, mert szempillantás alatt lerakják valaki cuccát az ágyakról, és gyorsan szólnak egy fizető társaságnak, hogy oda tudnak menni. Annyi adalék még, hogy morcosak, szeretik ha pontos összeget kapnak, különben még morcosabbak lesznek, de legalább kicsit tudnak angolul. A hely így néz ki felülről:
A közbiztonság meglepően jó, rengetegen hagytak láthatóan pénzt, telefont, egyéb értéket a nyugágyon, és bár sok helyi asszony, és fiatal járkál az ágyak között hol törölközőt, hol napszemüveget kínálva, az értékekhez hozzá sem nyúlnak. Persze senkit nem bátorítunk arra, hogy a legújabb iPhone 15XXL-ét csak úgy ott hagyja, de sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a Palatinuson eltulajdonítják illetéktelenék a dolgaidat. Egyébként - bár mi nem vettünk tárgyat - amit láttunk a tranzakciókból, az alapján nyugodtan vásárolhatunk valamit a helyi mozgóárusoktól, nem kell tartani tőlük. Furcsa, de főleg a helyiek vásároltak tőlük törölközőket, naptejet, stb.
Viszont ha meghalljátok a Krafne Nani kiabálást, az valami nagyon finom érkeztét jelzi. Egy férfiú árulja a nutellával, és porcoukorral nyakonöntött tíz darabos fánkkészletet egy!!! euróért. Ha ott vagytok ez kötelező. Lehet kukoricát is venni a víz mellett közvetlen, illetve néha egy majommal is lehet fotózkodni, nos igen, vannak érdekes dolgok.
Mi mindig egy teljesen korrekt áron dolgozó bár közelében próbáltunk helyet foglalni, ahol jól beszéltek angolul, és szívesen adtak plusz műanyag poharat jéggel, mindenféle felár nélkül. Ott volt kaja is, bár mi azt nem próbáltuk.
A hajó egyetlen negatívuma, hogy délután négy óra körül megy a strandról az utolsó vissza a városba, így mindig viszonylag korán kellett szedelődzködnünk. A hajó érkeztét a kürtje jelzi, nem tudsz lemaradni róla ha figyelsz.
És nem maradtok le a folytatásról sem, azt a következő 3. részben olvashatjátok majd tovább.
A&G
