Elérkeztünk kalandunk utolsó értékelhető napjához, hiszen az utazás napján már csak a reptérre vezető út fért bele az időbe. Erre a napra maradt az a program, ami erősen a kötelező kategóriába tartozik, ha az orosz fővárosban jár az ember. De mielőtt eljutottunk volna idáig, egy kisebb sokkot kaptunk az éjszaka.

A képen látható verőfényes napsütés szinte az egész ott tartózkodásunk alatt kitartott. Felhőtlen, csapadékmentes volt az idő, és mint korábban is említettem, három napig a 20 fokot nyaldosta alulról a hőmérő higanyszála, de szerencsére nem mínuszban. Ritka ez arrafelé ilyen tájban, kegyes volt velünk az időjárás. Azt néztük az előrejelzésekben, hogy csütörtökre jön egy lehűlés, de mindez azt jelentette, hogy nem 17-18, hanem 9-11 fok lesz, csapadék nélkül. Az még bőven az elviselhető kategória. 

Viszont csütörtök éjjel olyanra ébredtünk amitől a teljes letargia, és rémület lett rajtunk úrrá. Érdekesen narancssárgás fény szűrődött be a hotel szoba ablakán, és amikor kitekintettünk, az ömlő hó látványa egyből a varsói sarkvidék rémképeit vetítette a szemünk elé. Sehol nem olvastunk, láttunk erre utaló jelet, és az a tény, hogy kezdett fehéredni a táj, egyáltalán nem kecsegtetett semmi jóval az utolsó napunkra. Kétségek közt hajtottunk álomra újra a fejünket, nem tudván, mi vár minket reggel.

Szerencsére a napnak már ott is van ereje, ezért a lepelként megmaradó hó a reggeli első napsugaraktól olvadásnak indult, és amikor a reggeli után útnak indultunk, már ragyogó napsütésben szálltunk alá a metróhálózat sokszínűségébe. 

Két falat Moszkva

Az orosz gasztronómiáról legtöbbünknek a vodka jut eszünkbe, de ha az ételekre is kiterjesztjük a gondolatvilágunkat, akkor a pelmenyi, a borscs, és a pirog is szerepet kap benne. 

Ahogy korábban is említettem, mi többnyire törekszünk a helyi ételeket, és italokat is megkóstolni az ott tartózkodásaink során, és nem a mindenhol kapható tucat ételeket fogyasztani. Nem volt ez másképp itt sem.

A hotel aljában található étkezde tökéletes játszótere volt gasztrokalandunknak, hiszen a tradicionális orosz ételek majdnem mindegyike megtalálható volt a repertoárban. Ugye a reggeli benne volt az árban, de egy elég érdekes megoldással operáltak a korai étkeztetésnél. Minden 50 rubel volt, és 250 rubelig vehettél el a kínálatból ételeket, ha ezt túllépted, a 250 fölötti részt ki kellett fizetni. Tehát vettél egy felvágottas tálat, 2 db tojást (ebből kettő volt 50 pénz), egy virslit, egy omlettet, és egy kávét, és már meg is volt a keret ( a vaj, és a kenyér korlátlan volt). Egyébként jól lehetett velük lakni, viszont mindennap ugyanazok voltak, ez hosszútávon nem annyira kellemes. Már nekünk is kicsit unalmas volt. 

Viszont annál változatosabb dolgokat ebédeltünk, és vacsoráztunk. Többek között a hotel éttermében is.

Tekintsük át, milyen említésre méltó ételeket kóstolhattunk meg a kintlétünk alatt:

• A borscs (céklaleves) nagyon finom volt. Mi hagymásan, répával együtt ettük. Laktató étel, viszont vigyázzunk, le ne együk vele magunkat, mert ott már csak az ecetes olló segít.
• A következő étel a pelmenyi, amire a harmadik részben is kitértem már, ez egy töltött tészta, amit régebben többségében húsokkal töltöttek meg, de mi kint találkoztunk állati eredetű összetevők nélküli, zöldséges verziókkal is. Így mindenki megtalálhatja a magának valót. Biztosan van oroszhonban is kisütött változata, mi a főzöttel találkoztunk. 
• Ha le lehetne egyszerűsíteni, akkor a pirog a pelmenyi nagytesója, de azért nem ilyen egyszerű ez. Az igaz, hogy mindkettő tészta, és mindkettő töltött, de a pirog egy sütött kelt tészta, aminek a tésztája attól függően édes, vagy sós, hogy milyen töltelék van benne. A töltelékek összetétele pedig a legszínesebb skálán mozog. Gyakorlatilag bármivel lehet tölteni.
• Kompót. Nagyon hasonló, mint a mienk, mégis sűrűbb, zamatosabb, és édesebb volt annál amire itthonról emlékeztünk. Mindenképp érdemes ezt is kipróbálni. 

Összefoglalva nincs óriási különbség a mi, és az ő konyhájuk között abban a tekintetben, hogy ők is szeretnek fűszerezni, sőt olyan érdekes kombinációk is létrejönnek, mint a mézes-barbeque-s csirke, ami nekünk annyira nem nyerte el a tetszésünket. Ezenkívül számos krémes, és nem krémes sütit is ki lehet próbálni, gyakorlatilag nem lehet melléfogni. 

A második döbbenet a sötétben

Utolsó napon mindenképpen szerettük volna megnézni a Vörös téren található Lenin Mauzóleumot. Érdemes mindig leellenőrizni az interneten a nyitvatartását, mert változhat, de alapvetően kedd, szerda,csütörtök, szombat 10:00 és 13:00 között van nyitva. A belépés ingyenes. 

Ha a Mauzóleummal szemben állunk, akkor a tér jobb oldalán lehet belépést nyerni az elzárt parkrészbe, ahol, mielőtt letérnénk a bebalzsamozott holttesthez, szoborrengetegen kell keresztül menni, ahol az elmúlt időszak meghatározó szovjet/orosz emberek emlékművei láthatóak. Többek között Sztáliné is, akinek holtteste is az emlékmű alatt van. 

Meg is mutatom a google maps-en egy csodálatos kézi firkával, hogy merről is lehet a gyorsan haladó sorba beállni, és megnézni mindent:

A szigorú beléptetés után egyértelmű jelekkel, sok rendőrrel, és katonával bírják a helyes irány betartására a turistákat. Ahogy a lépcsőn elindulunk lefelé sok mindenre kell figyelnünk:

• A sötétben ne bukjunk fel a lépcsőkön
• A ruházatunk ne legyen túl lenge
• A kezünk nem lehet zsebben
• Nem beszélhetsz közben, de legalábbis csak suttoghatsz
• Mindezt díszőrséget álló katonák felügyelik

Ahogy leérkeztünk a hűvös, sötét helyiségbe egy nagyon furcsa érzés kerített hatalmába. Mert elviekben ott volt egy halott test, de az évtizedek alatt annyi vegyszert használhattak már fel a kinézetének megőrzésére, hogy olyan érzésünk volt, mintha egy viaszbábú feküdne ott, az üvegkoporsóban. Nem volt meg az a félelmetes tudat, hogy ott egy hulla van. Viszont ennek ellenére érdemes megnézni, mert valóban nem lát ilyet mindennap az ember.

Ezután következett a jutalomjáték. Ezt részint szó szerint kell érteni, ugyanis felfedeztünk egy hatalmas játék plázát nem messze a Vörös tértől, név szerint a Central Children Mall-t. Egyből felelevenedett bennünk a Resszkessetek betörők 2-ből ismert játékáruház, hiszen itt ilyen kép fogadott minket:

Itt mindent meglehet találni ami a játék címszó alatt csak eszébe jut az embernek. Ha valaki gyerekkel megy oda, akkor kellemes egy hetet kívánunk nekik a plázában :).

Viharos hazaút

Gyorsan eljött a másnap reggeli hazautazás ideje. Mivel a reggelire a hotelben már nem volt idő, ezért előző este a vacsoránál megtalálható, hordozható (főleg édes, és sós péksütemények) kínálatából választhattunk magunknak öt darab terméket, a vacsora után. Ahol egyébként egy fordítóprogrammal kaptunk egy nagyon kedves üzenetet is az étteremi pénztáros hölgyétől, amiben kellemes hazautat kívánt, és visszavárnak minket. Gyorsan meg is háláltuk egy bonbonnal neki, és a konyhás néninek is. 

Tehát kellemes élményekkel, és finom ételekkel felvértezve bumliztunk végig újra a repülőtérig. Az út eseménymentes volt, minden pontos, és megbízható volt, igen a csomagátvizsgálók is.

A moszkvai repülőtér nem fogadja el az internetes utasfelvételt, ezért helyszíni check-in-re van szükség, amiért természetesen nem számít fel semmit a Wizzair. Nekünk a reptér jobb hátsó ablakainál volt a felvét, gyanítom mindig azon a tájon van. Először a budapestire csinálják meg, majd körülbelül két és fél, kettő órával a gép indulása előtt nyitják a debreceniét, legalábbis nálunk így volt. A csomag, és ruhaátvizsgálást komolyan veszik, sokakat vettek ki addig is, amíg mi átjuttottunk. A gép indulásáig hátralévő idő nagyon impozáns környezetben telik. 

Mivel nem EU-s országról van szó, így a vámmentes az tényleg vámmentes bolt. Jóval olcsóbban lehet megkapni sok mindent, viszont a behozható maximumoknak mindig nézzünk utána. A NAV honlapján egy általános tájékoztató van. Érdemes böngészni. 

A hazaút igencsak eseménytelenül telt, egész a legvégéig, amikor is egy Debrecent elhagyó viharfelhőn közelítettük meg a leszállópályát. Valószínűleg a pilóták ásítozva oldották meg a rutinfeladatot, nekünk azért nyugtalanító volt, hogy nem tudtuk milyen magasan vagyunk még, és miközben a szél dobálja a gépet, a szárnyvégekig nem láttunk el. De szerencsére az ereszkedés legvégére újra ragyogó napsütés, és jó meleg várt minket. A gépet elhagyva az útlevél ellenőrzéskor újra megállapítottuk, hogy a közel teltházas gépből, velünk együtt nyolcan tudtak menni az EU-s állampolgár ablakhoz, amit mindenkinek ajánlunk, ha nem akar valaki sokat sorban állni.

Az autó parkoltatását az automatáknál sajnos csak készpénzzel lehetett kiegyenlíteni, ami valljuk be elég őskori megoldás, reméljük az állítólagos hamarosan induló projektek során ezt is ki fogják bővíteni. 

Összegzés

Rövidek leszünk, mert megint sikerült egy jó hosszú posztot összehozni. Tegye félre mindenki a sztereotípiákat a várossal szemben, nyelje le a békát az irreálisan magas vízumdíj miatt, és élvezze ki a város adta lehetőségeket, hiszen százszor több van még benne, mint amennyit mi megtudtunk mutatni belőle. 

Ui.: Tervezek még egy utóposztot is, ahol az érdekes fényképekhez, és videókhoz leírásokkal is jövünk, hogy még nagyobb kedvet kapjon az, aki elgondolkozott a dolgon.