Egy újabb nagyobb lélegzetvételű, képekkel jobban dokumentált leírás jön. A balkánra merészkedtünk. Gondolom a mondat hallatán több olvasónak is futkos a hátán a hideg, és azt gondolja, ezek megőrültek. Nos, bár maradtak autentikus balkáni jegyek, de a tőlünk délre fekvő régió sem a régi már, legalábbis Montenegró, az albán határ mellett biztos nem.
A teli has érzés elmúlt az éjszaka folyamán, így nagy kedvvel fogyasztottuk el szállásadónk aznapi svédasztalos reggeli kínálatának egy részét, törekedve arra, hogy a lehető legszélesebb ízkavalkádot érezzük a reggeli folyamán. De nem csak ez volt üdvözítő, hanem az is, hogy láttuk ez a nap más, mint az előző kettő volt!
Egész éjszaka havazott, de tényleg. És ott nem úgy esik ám, mint mondjuk az Oktogonon, hogy azonnal jönnek a szóróautók, az alkalmi hólapátolók, vagy ha nem, akkor az autók kerekeinek sűrű zaklatásainak közepette - hacsak nincs -5 °C alatt a hőmérséklet - válik egyre kevésbé bizalomgerjesztő löttyé szinte egész Budapest.Itt is takarítják az utakat, de nem szórják. Hólapáttal a leesett hó egy részét félreküldik, de hagynak az úton, a járdán, mert az így szép. És bizony hallottam már olyan itt élő helyiről, meg idejövő turistáról, akik túlélték, hogy nem steril környezetben kell gyönyörködni a hó, hűlt helyében. Babakocsik, és kerekesszékesek jönnek mennek a több centi hóban mindenhol. Így is lehet.
Mea culpa, amiért ekkorát csúsztunk a következő poszttal, de elképesztően sok dolgunk volt a munkahelyen, azt megtudom ígérni, hogy igyekszünk ezek után sűrűbben jelentkezni, mert szépen gyűlnek a tarsolyba még az utak.
Ahogy a címből is kiderül a lengyelországi Zakopane városa a következő bemutatandó helyszín, ahonnan egy építészeti stílus is indult, és ahol egy varázslatos hógömbben képzelhetjük magunkat.
És bár nem voltak olyan nagyon orosz, és nagyon vicces dolgok, amikkel szembesültünk, de ígéretünkhöz híven, jöjjön egy rövid poszt, képekkel fűszerezve arról, hogy milyen furcsa, érdeklődésre számot tartó események, pillanatok történtek velünk a moszkvai tartózkodásunk alatt:
Első körben jöjjön egy érdekes időjárási állapot. Többször beszéltünk már a hőmérsékletekről, hogy mennyire szerencsénk volt ezzel, és, hogy mennyire nem jellemző ez ilyenkor még arrafelé. Mi sem bizonyítja ezt, és azt jobban, hogy azelőtt igencsak hideg volt még ott, hogy a plusz 20 fokban bőven jégtakaró borította a tavakat, így rövid ujjú pólóban tekintettünk le a jéghideg felszínre
Mi pont az ortodox húsvét idején voltunk Moszkvában. Azonfelül, hogy voltak fesztivál jellegű rendezvények, nem nagyon találkoztunk semmivel, ami erre utalt volna. Kivéve egyet - vagyis nem tudjuk igazán, hogy erre készültek-e -, néhol a fákon, néhol fáknak látszó ágakon ilyen műanyag, virághatású díszítéseket lehetett nagyon sok helyen látni. Ezekkel azt gyanítjuk, hogy a japán cseresznyefa virágzást, vagy a standard tavaszodást szerették volna modellezni. Hááát, nekünk nem volt annyira jó véleményünk a próbálkozásról, szerintünk túl giccses, főleg, amikor sötétedéskor világítottak is.
Nagyon ötletes homlokzatra figyelhetünk fel egy nagyon látványos közlekedési eszközről - amiről mindjárt szintén szó lesz -. A moszkvai televíziózási és rádiózási intézet egyetem, és kutatóközpont is egyszerre, és ennek hangot, bocsánat, képet is adnak, hiszen a homlokzaton egy színes monoszkóp hirdeti, mivel is foglalkoznak odabent az emberek. Mi nagyon szeretjük ezeket az ötletes építészeti megoldásokat, reméljük ti is.
És ahogy ígértük jöjjön a kétezres évek elején átadott magasvasút futópályája, és szerelvénye, az igencsak panelrengeteg hangulatot árasztó Timiryazevskaya végállomásáról nézve, ahogy visszafordul. Vegyes érzések voltak bennünk a vonallal kapcsolatban, mert bár látványos, de elég lassú, és a kis kapacitású szerelvényeken egyáltalán nem utaznak sokan, így nem nagyon láttuk értelmét a gondolom nem kevés pénzből felépített pályának. De szépnek szép.
Azért ha nagyon akartunk tudtunk találni a "mém"-nek megfelelő kompozíciót :)
Az nyílt titok, hogy az oroszok büszkék a múltjukra, gondoljon erről bárki más, egészen mást is, és ennek a mai napig megvannak a tárgyi emlékei, szinte mindenhol, így természetesen a metróállomásokon is. Ebből láthattok alább egy kis ízelítőt.
Egyébként jó játék, hogy a metrózások során ki tud több, a régi rendszerre utaló bármilyen jelet, tárgyat, szót, stb. Az biztos, hogy nem fogtok unatkozni.
Remélem mindenkinek tetszett az ezzel a poszttal már 6. részesre nyúló cikksorozatunk, és sok hasznos, és érdekes infóval szolgálhattunk nektek.
FIGYELEM KATTINTÁSVADÁSZ VESZÉLY!!! Ha tetszik az amit csinálunk akkor like-olj minket Facebookon is, az Utazunk és élünk név alatt, ahol hamarosan még extrább tartalmakkal jelentkezünk.
A következő beszámolóról pedig annyit csak, hogy száncsengő, száncsengő :)
A&G
Elérkeztünk kalandunk utolsó értékelhető napjához, hiszen az utazás napján már csak a reptérre vezető út fért bele az időbe. Erre a napra maradt az a program, ami erősen a kötelező kategóriába tartozik, ha az orosz fővárosban jár az ember. De mielőtt eljutottunk volna idáig, egy kisebb sokkot kaptunk az éjszaka.
Ki ne emlékezne a Magyarországon igencsak elterjedt lengyel piacokra, melyeken az ószeresek által eladásra kínált portékákon kívül külföldi édességek, ételek voltak fellelhetőek, és még sok minden más is, gyakorlatilag minden. Ha nem vásároltál semmit, akkor is kimentél kicsit nézelődni, kicsit alkudozni a különböző dolgokra.
Imádjuk a piacokat. A halcsarnokoktól kezdve a hagyományosokon át a "lengyel" piacokig bezárólag. Ezért Moszkvában sem hagyhattuk ki a ziccert, hogy elmenjünk egy hamisítatlan orosz piacra, ahol a tárgyak, ereklyék domináltak, és bár sajnos még igencsak szezonon kívüli százalékon pörgött, vagyis inkább döcögött a hely, azért beleszippanthattunk a hamisítatlan posztszovjet világba.
Lépten nyomon azt halljuk, hogy Oroszország és azon belül Moszkva is a legek világa. 2500 négyzetkilométerre 12 millió embert bepasszintani egy haladó Tetrisesnek is ínyére válna, és ennek - a számszerűsített zsúfoltság - ellenére monumentális alkotások, és terek szabdalják szét a csúfolt lakóházas övezeteket.
Pont ilyen gigantikus tér a Park Pobedy vagy Győzelmi park is, ahol nagyon sok minden található, a katonai tematikájú múzeumoktól kezdve, egy vidámparkon át az éttermekig, kávézókig. A hely gyakorlatilag a Kopaszi-gát és Hősök tere nagyon nagyra nőtt szerelemgyereke.
Ide vezetett utunk az első teljes napunkon.
Kicsit késve bár, de érkezik a második rész, ahol az utazás napját fogjuk ízekre szedni.
Kezdjük a debreceni reptérrel, amely jó pár évtizedig katonai reptérként üzemelt, amit számtalan műtárgy jelez még (elhagyatott repülőgép hangárok, leharcolt aszfaltrétegek).
Sziasztok,
Nem tudom hányan találták ki a posztkedvcsináló (de szép szó) képe alapján hol is jártunk, de aki eddig csak tippelt, a mostani cikk címe alapján, már megbizonyosodhatott melyik településről is van szó.
Az oroszok fővárosáról, a megosztó metropoliszról, amely az öt nap alatt bebizonyította számunkra, hogy megérdemli, hogy csupa nagybetűvel írjuk le a nevét, hogy miért, az a következő posztokból kiderül.
Forrás: Pinterest