Picik vagyunk

Lépten nyomon azt halljuk, hogy Oroszország és azon belül Moszkva is a legek világa. 2500 négyzetkilométerre 12 millió embert bepasszintani egy haladó Tetrisesnek is ínyére válna, és ennek - a számszerűsített zsúfoltság - ellenére monumentális alkotások, és terek szabdalják szét a csúfolt lakóházas övezeteket. 

Pont ilyen gigantikus tér a Park Pobedy vagy Győzelmi park is, ahol nagyon sok minden található, a katonai tematikájú múzeumoktól kezdve, egy vidámparkon át az éttermekig, kávézókig. A hely gyakorlatilag a Kopaszi-gát és Hősök tere nagyon nagyra nőtt szerelemgyereke. 

Ide vezetett utunk az első teljes napunkon.

Több, mint gondolnád

A parkhoz két metró vonal vezet. A hármas, és 8A. Mivel folyamatosan épülnek a vonalak, a közeljövőben elképzelhető, hogy a 8A neve megváltozik, és beintegrálódik az új alagútcsíkban közlekedő járatba.

Mint köztudott az idei labdarúgó-világbajnokság Oroszországban lesz megrendezve. Ennek nagyon sok járulékos előnyét élvezhetik azok a turisták is, akik nem a foci VB miatt utaznak oroszhonba. Mert nagy számban megjelentek a latin betűs kiírások, és sok állomásnál az orosz mellett bizony angolul is elhangzanak a legfontosabb információk. Így még nehezebben lehet elveszni.

Forrás: artlebedev.com

Viszont arra figyelni kell a körmetróknál (5, 13), hogy ott értelemszerűen nem -tól-ig mennek a szerelvények, hanem köröznek. Az ajtók fölött sok szerelvényben kis lámpák jelzik a megállóknál, hogy épp hol tart a jármű. Amit elhagyott, az már pirosan világít, ami következik az pirosan villog, amik hátra vannak, azok még sötétek. Mi amikor először utaztunk vele, ahogy jöttünk be a reptérről, megijedtünk, mert láttuk, hogy a vonalon elől van a nekünk kellő állomás, és most mi lesz. De értelemszerűen ha az utolsó megálló is bepirosodik, akkor utána mindegyik sötét lesz, és kezdődik a kör elölről. Így nézzük majd tehát a célállomásunkat

No de térjünk vissza a Győzelmi parkhoz. 

Ahogy feljövünk a metrómegállónál, érdemes az aluljáróban a látszólag sehova sem vezető középső részen felmenni, ugyanis ott egy diadalív magasodik, erősítve bennünk a monumentalitás érzetét, és akkor még nem fordultunk meg.

A diadalív. Nem kellett várnom, amíg nem lesznek emberek a képen. Nem sokan érdeklődnek a műalkotás iránt.

Ahogy átevickéltünk az aluljáróban a park oldalára, egy cukrászdába botlottunk, ahol feltűnt, hogy szinte teltház van, és rengeteg orosz megy befelé a helyiségbe. Mivel alapvető tézis, hogy amit a helyiek használnak, az valószínűleg jó, ezért eldöntöttük, hogy ahogy végeztünk a parkkal, betérünk a Shokoladnitsába.

A térre az elejéről esel be, ha a metrómegálló felől jössz, és nem túlzás, hogy egyszerűen nem látsz el a végéig.

A Győzelmi park az elejéről nézve. Szemben a Győzelmi múzeum. (Ritkán ül össze az orosz kreatív névadási tanács. :))

Itt bizony beleestünk abba a hibába, hogy mindent megakartunk nézni, úgy hogy semmit nem néztünk meg belülről. Teljesen elment az idő azzal, hogy felderítsük a lehetőségeket, és a biológiai óránk jelzett, hogy muszáj valami energiát bevinni a szervezetbe. Ezért a Tripadvisor segítségével megpróbáltunk keresni valamit a közelben. Azért a közelben, mert a parkban található helyek elég drágának bizonyultak, így a kiszélesített látómezőnk hálójában fennakadt egy hely, a LoveCraft.

A nevéből is kiderül, hogy a főprofilja a csapolt kézműves sörök, viszont láttuk, hogy nem csak a szomjas, de az éhes emberekre is gondolnak, így elhagytuk a gondozott, tiszta parkot, és átaluljáróztunk a túl oldalra, ahol kaptunk egy kis autentikus moszkvai életérzést, ugyanis a gps nem volt valamiért teljesen pontos, és a szemünk helyett a helymeghatározóra hagyatkoztunk, így megkerülvén az óriási háztömböt betekintést nyerhettünk egy kicsit az orosz lakótelepi életbe. Ha csak egy szóval lehetne kifejezni, azt, hogy mit láttunk ott, az csak annyi lenne, hogy Szomszédok. :)

Viszont, hogy más ne essen bele ebbe a hibába, mutatjuk képen hol van. Balra a diadalív található, illetve a hely a Google kép készítésekor még nem ezen a néven futott, de ez ne tévesszen meg senkit.

A helyen angolul megértettük egymást a pultos hölggyel, aki készséges, és kedves volt. A kínálatban több tucat csapolt kézműves sör volt, amit mi kóstoltunk finomak voltak.

Az étel szempontjából nekünk az az álláspontunk, hogy a lehető legjobban szeretnénk megismerni az adott hely gasztronómiáját, ennek megfelelően mivel volt a kínálatban, ezért hússal töltött pelmenyit rendeltünk. Korábban egy zakopane-i kiránduláson (amiről szintén jön majd beszámoló, sok-sok hasznos infóval) kóstoltuk meg, és nagyon ízlett, de akkor "szárazon", tányéron hozták ki. Most viszont meglepetésünkre amolyan levesként tálalták, tejföllel. Nagyon finom volt, bár az adag lehetett volna valamennyivel nagyobb, de a kevéstől azért messze volt.

Azon gondolkoztunk, hogy milyen kár, hogy nincsen terasza a helynek, mert a rendkívül kellemes 20 fokos időben nagyon szívesen ettünk-ittunk volna kint. Viszont ahogy befejeztük, és kértük a számlát, új fent megerősödött bennünk az a kétely, hogy Moszkva drága város. Alapjaiban ha elkerüljük a luxust, és a turistacsapdákat, akkor nem az. Fejenként kb. 1500 forintnak megfelelő rubelt fizettünk az ételért.

Ne láss bele többet

Hagytunk helyet egy kis kávénak, és sütinek. Így átbattyogtunk a túloldalon található korábban már említett cukrászdába, ahová nagy reményekkel érkeztünk. A hely kialakítása, és az étlapon képekkel illusztrált csodás remekművekkel nem is volt probléma. Viszont árügyileg a tűrhető kategória határát súrolta a hely. És ha ez nem lett volna elég, akkor vagy a zsúfoltság, vagy valami más okból de igencsak lassan vettek észre minket a pincérek. És bár nem voltak bunkók, de látszódott, hogy a vendéglátás minimumát hozzák ki magukból (Mi hárommal kerültünk kapcsolatba, ez mindegyikről elmondható volt.)

De mivel a kikért kávé, és süti nagyon finom volt, ezért ha nem is a világ legjobb helyeként elkönyvelve, de érdemes betérni, ha valaki kíváncsi hogyan csinálják a sütit arrafelé.

A borravaló

Gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket mindig foglalkoztat, hogy az adott helyen hogyan viszonyulnak a borravaló kérdéséhez, és erről sajnos elég kevés információ található meg a neten, vagy legalábbis nem egyértelműek az információk. A jó hír az, hogy mi most megpróbálunk állást foglalni a kérdésben, a rossz az, hogy nem egyszerű. 

Ugyanis megpróbáltuk kideríteni az első fizetések után, hogy itt, ugyan hogyan is viszonyulnak ehhez. De csak teóriákat tudtunk felállítani, ezek pedig a következők:

- A burzsujabb, fiatalosabb helyeken, ahol tudnak angolul, általában elfogadják, és úgy adnak vissza, ahogy           kértük.

- Ahol idősebb személyzet van, ők nem veszik el, és hiába hagynád ott, akár utánad is hozzák

- Nem tudjuk, hogy pár helyen, ahol mondtuk, hogy mennyiből szeretnénk visszakapni, nem értették, és ez volt-e az oka, hogy visszahozták az egész nekünk járó pénzt,

- Néhány helyen borravalós gyűjtőalkalmatosságok voltak kint a pulton a pénznek.

Egyébként sehol nem vertek át a visszajáróval, pedig tudták, hogy turisták vagyunk, ez nagyon dicséretes.

Hogyan tömegközlekedjünk

 A moszkvai tömegközlekedés hasonló a budapestihez, jól szervezett, sűrű hálózattal bíró rendszer, melyben a metró dominál, de a villamosok, buszok, és trolik is jól kiegészítik a földalatti vonalakat. Jól kiépített utastájékoztató rendszer segíti a tömegközlekedőket. Amiben eltér, az az utasok magatartása. Annak ellenére, hogy a mozgólépcsőkön nálunk is fegyelmezettebben állnak a jobb oldalra, ahogy lejönnek onnan rohannak, tolakodnak, és sokkal kisebb a személyes tér fogalma ott, mint nálunk.

Mi gyorsan asszimilálódtunk a lökdösődéshez, és a tolakodáshoz :) De a személyes tér csökkenését azért nehezebb volt megszokni, de azért nem olyan vészes, ki lehet bírni.

És ha kibírtátok ezt a hosszú posztot is, akkor itt az ideje lezárni, és hamarosan elkezdenem a negyedik részt, ahol lesznek Matrjoska babák, vonatok, és élménybeszámoló a Szojuzokról.