Kicsit késve bár, de érkezik a második rész, ahol az utazás napját fogjuk ízekre szedni.

Kezdjük a debreceni reptérrel, amely jó pár évtizedig katonai reptérként üzemelt, amit számtalan műtárgy jelez még (elhagyatott repülőgép hangárok, leharcolt aszfaltrétegek).

Viszont az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, mind a személy, mind a csomagforgalom tekintetében, de természetesen ne próbáljuk meg összehasonlítani a Liszt Ferenc reptérrel, hiszen a budapesti légikikötő 2017-ben több, mint 13 millió utast szolgált ki, míg a hajdúsági fővárosé mindösszesen 320.000 főt. A különbség a repülőtér nagyságában, felszereltségében is meglátszik. Sőt, sajnos a mosdók, a váróterem ablakai, itt ott falai is eléggé leharcolt állapotban vannak, amik sajnos nem méltóak egy nemzetközi reptér renoméjához, ezen a közeljövő újabb fejlesztései remélhetőleg sokat javítanak majd. 

A személyzet egyébként kedves, az épület jól táblázott, előtte van egy fizetős parkoló, ahol hét napra 6.000 forint a parkolás, ami nem vészes tétel. Egy kávézó-büfé kombó van a várócsarnokban, elég erős reptéri árakkal, illetve egy vámmentes boltocska, dohánytermékekkel, és alkohollal. Nem egy Skycourt az biztos. De ilyen utasforgalom mellett természetesen nem is indokolt ekkora lépték. 

A képeken jól látható minden - a mosdó kivételével - amiről beszéltem:

Jól látható, hogy az egy induló gép utasai teljesen megtöltötték a várót, így az egyértelmű, hogy ha és amennyiben a későbbiekben a fejlődés olyan léptékű lesz, hogy egy időpontban két gép is indulna, akkor a várótermet minimum a duplájára kell bővíteni, illetve a gépek parkoltatását, és az ehhez kapcsolódó infrastruktúrát is jelentős mértékben modernizálni, és bővíteni kell.

Azt alapból sem gondoltuk, hogy a Debrecen - Moszkva viszonylat a magyar turisták igényeit elégíti ki többségében, de megdöbbentünk az arányon, ugyanis rajtunk kívül nem hallottunk magyar szót. Természetesen nem hallgattuk meg az összes utast, de ez így is sokatmondó, hogy ez a gép bizony többségében az orosz turistáknak van. 

Mivel viszont a WizzAir egy darab gépet állomásoztat állandó jelleggel a debreceni bázisán, ami kiszolgálja többek között a moszkvai viszonylatot is, ezért a személyzet is magyar, így - ha bár lábtér méretben, és étkezés tekintetében nem - a privát magyar nyelvű információ közlés egy kis First Class életérzést adott az útnak :).

Időben indultunk, gyönyörű időben, ahogy ez a videón is látszik:

 Az út alatt végig gyönyörű idő volt, láthattuk a Kárpátok vonulatait, és átszeltük a Dnyeper folyót is. 

Szinte eseménytelen út után pontosan érkeztünk meg Vnukovora. (Csak a Kárpátok fölött volt egy kisebb turbulencia).

Ahol egyből elámultunk az általunk sosem látott nagy gépeken, melyek sok esetben a Rossiya Airlines járművei voltak, többek között ez a B747-400 is, mely a szibériai tigrisek védelmének érdekében öltözött ilyen gyönyörű "ruhába", amiből, mobilos képek okán nem túl sok látható, de azért kivehető amire gondolok:

A másik érdekesség, vagyis inkább eddig számunkra nem látott dolog egy, - végül is logikus körülmény miatt - nagy hegy a repülőtér közepén, tele markolóval. Tudvalevő, hogy arrafelé igencsak hideg van, és jó sok hó esik télen, ami bizony a repteret sem kerüli ki, viszont a pályákat, és a közlekedőket meg kell tőle tisztítani. A rettentő mennyiségű havat itt egy hatalmas domb formájában gyűjtötték össze, és az olvadását elősegítvén markolókkal egyengették folyamatosan:

Apropó olvadás. Hihetetlen jó időt fogtunk ki egész látogatásunk során, legalábbis Moszkvához képest. Az ilyenkor szokásos átlaghőmérséklet nappal is bőven 10 fok alatt van, ennek ellenére az első két napon majdnem 20 fokot mutatott a hőmérő, a többin is 10, vagy azt meghaladó hőmérsékletek voltak napsütéssel. Egy, nagyon érdekes időjárási körülmény volt, de erről majd később. 

Ahogy leszálltunk ilyen szép buszokkal vittek minket a terminálhoz:

A terminálon belül egyértelmű táblák segítik a tájékozódást, az útlevél és vízum ellenőrzés pedig viszonylag gyors volt, és problémamentes. Itt se híre, se hamva nem volt az alapos, kötekedő, csomagot kipakoltató vámosoknak. Normális bánásmódban részsültünk. Az első benyomások tehát pozitívak voltak. 

Az érkezőről, - mivel az Aeroexpressz indulásáig még volt időnk - átmentünk az indulásira, ugyanis Vnukovo azon kevés légikikötők egyike, ahol nem lehet megcsinálni az online check-in-t, hanem a helyszínen kell ezt megcsinálni. Szerettük volna megnézni, hogy a WizzAir aznap melyik check-in kapunál regisztrálja az utasokat, de már csak az indulási kapu volt kitéve, így megpróbálkoztunk az információs pultnál némi segítséget kérni az ottani hölgytől, de itt szembesültünk azzal, ami talán az egyedüli negatívum az országban, hogy nagyon kevesen beszélik az angolt. A hölgy kérdésünkre elküldött minket oda, ahol jegyet lehet vásárolni, majd utána nem értette meg azt, hogy mit szeretnénk, úgy hogy feladtuk. 

A vonat, ahogy az előző posztban is láthattátok, gyönyörű, és kényelmes. Pontosan bevitt minket a vasútállomásra, ahonnan két metróval, kevesebb, mint harminc perc alatt eljutottunk a szállásra.

Amit lehet hallani, hogy milyen összetett, és gyönyörű a moszkvai metróhálózat, ezt abszolút osztjuk. A szerelvények egy-két percenként érkeznek az állomásokra, egyetlenegy üzemzavart, vagy korlátozást sem láttunk, tapasztaltunk az ott létünk alatt, ami egy ekkora rendszernél igencsak megsüvegelendő. 

A szerelvény flotta nagyon sokoldalú, akár egy vonalon is különböző szerelvények járhatnak. Ugyanúgy megtalálható a nálunk nem is oly régen teljesen kivont kék metró, vagy a legmodernebb szerelvény is (a minőségért, és a kompoziciónálatlanság miatt elnézést):

Sokan bizonyára gondolkodóba esnek, netalántán ódzkodnak egy orosz kiruccanástól a mindent ellepő cirill betűktől. Nem tudom néhány éve mi volt a helyzet a latin betűk használatával kapcsolatban, én ezt hallottam akkortájt, hogy nem volt túl rózsás a szituáció, manapság azonban már széleskörűen elterjedt a mi szemünknek is megszokott latin betűkészlet. Ehhez a tendenciához valószínűsíthetően a 2018-as futball VB is erőteljesen hozzájárult, de mivel gyanítom ez utána is megmarad, a turizmus profitál a későbbiekben is belőle. 

Számtalan applikáció van ami segíti a közlekedést. Mi a City Mapper-t ajánljuk, megbízhatóan működött végig, vele tájékozódtunk a számunkra teljesen ismeretlen városban. Nagyon letisztult, érthető, és sok oldalú program.

Első nap délutánra végeztünk a hotelben a bejelentkezéssel, és a kipakolással, ezért erre a napra nagy dolgokat nem terveztünk. A Katyusha Hotelban a recepciós jól beszélt angolul, és nagyon segítőkész volt. A szobák mérete nem volt nagy, viszont a tisztasága, és felszereltsége jó volt. A hotel alagsorában volt egy az "utca emberének" is nyitva álló étterem, és külön részben egy kocsma-kávézó jellegű helyiség. 

Az étteremben estebédeltünk. Az ételek rendkívül ízletesek, és jó adagok voltak, rendkívül olcsón. A leves-főétel-üdítő kombó kb. 1200 Ft.-ra jött ki fejenként. Itt a konyhás néni, egyáltalán nem, a pénztáros pedig alig beszélt angolul, de párom orosz nyelvtudásának köszönhetően kézzel-lábbal-angolul-oroszul megértettünk mindent, és nagyon finomat ettünk ott, mint kiderült, nem utoljára.

Ezután a City Mapper segítségével bementünk a belvárosba, egyelőre csak sétálgatni. Megnéztük a Vörös teret, a székesegyházat, a GUM-ot, a Kreml-t, és Lenin Mauzoleumát. Ami leginkább szembetűnő, hogy itt minden nagyobb, monumentálisabb, mint mondjuk Pesten.A GUM-ba be is néztünk. Itt a harmadik, legfelső emeletén van egy óriási önkiszolgáló étterem, ami kiváló értékelésekkel bír, tervbe volt véve, hogy az egyik étkezésünket ott tudjuk le, de ez végül nem így alakult, viszont a vélemények alapján tudom ajánlani a helyet:

Stolovaya 57

Fáradtan tértünk vissza a szállásra az utazás, és a körséta után, de a második napon aztán még jobban megmozgattuk magunkat. Amiről következő posztunkban számolunk majd be.